Kezdjük!

Mostanában elég sokat gondolkozok, úgy kb.... mindenről.-Mit kezdjek magammal? Miért nem kezdem azt csinálni mint a többiek? Pedig minden megadatik rá... vannak barátaim, van facebook felhasználóm, van mobilom, vannak képeim, amit bármelyik oldalamra kirakhatnám. Vannak olyan dolgok amiket csak én szeretek, és vannak olyanok amiken másokkal osztozom.


Nekem is vannak egyéni dolgaim,-sőt a legtöbb dolog egyedi bennem- mégsem szoktam híresztelni mindenhová a fájdalmam, örömöm, vagy éppenséggel hol és mi jót csinálok.

Ugyan olyan vagyok mint a többi lány, vagyis hát eddig ezen gondolkodtam. Kirakok dolgokat, csak nem éppen a facebookra, hanem névtelenül, kortalanul erre az oldalra. Míg mindegyik velem egy idős ember azon gondolkozik kikkel, hova, mikor menjen, én itt ülök a szobámban és azon agyalok mit csesztem el. A gardróbom nagy része ingekből és blúzokból áll. Szeretem a rockot, metált és az operát is. Imádok olvasni és különböző dolgokról tanulni, pl: tanulok jelnyelvet és gyógynövénytant magamtól.

Mindenki full hülyének tart csak mert néha vicces kedvemben mondok eszeveszett dolgokat, egyfolytában beszélek és mindig mosolygok. Mind ezt csak azért, mert ezek nélkül szürke és üres lenne az életem. A valóság sokszor más. Azt mondják a legbátrabb dolog a mosoly mögé rejteni a fájdalmat. Talán pont ezt a mondatot tudnám magamra képzelni. Egy csomó ismerősöm van, mégsem bízom meg bennük.